Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat!
Királyasszony kertje
Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
Szőke, leány, barna.
"Királyasszony, néném,
Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
Haj, beh szeretném én!
Beteg vagyok érte,
Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
A halottja lészek!"
"Jaj! öcsém, Kázmér,
Azt nem adom százér! -
Menj! haragszom... nem szégyelled?...
Félek, bizony gyász ér!
Sietős az útam,
Reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
Bársony pamlagomra." -
Megyen a királyné,
Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szűzek
Mind követik nyomba.
Könyörögne, - nem tud,
Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
Ki megyen elhozni?
"Eredj fiam, Klára,
Hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdeplőn,
Ha nem a diványon."
Keresi a Klára,
Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
Oly nehezen várja!
Keresi a Klára,
Teljes egy órája:
Királyasszony a templomban
De hiába várja.
Vissza se megy többé
Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
A halottak közzé.
Inkább temetőbe,
A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
Ősz atyja elébe!
"Hej! lányom, lányom!
Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre,
Mondd meg, édes lyányom."
"Jaj, atyám! nem - nem -
Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
Taposs agyon engem...!"
Harangoznak délre,
Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
A király elébe.
A király elébe,
De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
Kardja - volt kezébe'.
"Életed a lyányért
Erzsébet királyné!"
Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért.
"Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg!"
Jó szerencse, hogy Gyulafi
Rohan a fegyvernek.
"Hamar a gazembert...
Fiaim, - Cselényi...!"
Ott levágák Feliciánt
A király cselédi. -
"Véres az ujjad,
Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm,
Fájdalom díjába?"
"Mutató ujjamért
Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
Borzasztó halálát;
A másik kettőért
Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
Minden nemzetségét!"
Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat! -
[English translation:]
Clara Zách
The garden of the queen
Blooms over night all green;
Here a white rose, there a red rose —
Brown maids and blonde are seen.
“Dame Queen, my sister dear,
For heaven I pray thee, hear;
This brightest red rose of thy maids
My heart I would hold near.”
“Ill is my heart for her,
For her doth beat and stir;
If I should die. this fairest flower
Hath caused my sepulchre.”
“Hear, Casimir, I say;
I cannot give away
Her for a hundred — I am wroth —
Some woe I dread to-day.
“Now must I wend my way
At early mass to pray.
If thou art sick, thy heavy head
Here on my cushion lay.”
The queen thus goeth straight
Unto the church in state;
The lovely flowers, her virgins fair,
Attend on her to wait.
Fain would she pray, but, lo!
She cannot now do so.
Her rosary she hath forgot;
Who now for it will go?
“Go, bring it Clara dear,
It is my cushion near.
Or in the oratory which
My daily prayer doth hear.”
9-10
Clara for it hath been
Gone full an hour, I ween;
And in the church, while she doth search,
In vain doth wait the queen.
She cometh back no more
Unto the virgin corps:
Rather would she among the dead
Lie cold and shrouded o’er.
Rather into the tomb,
Into black earth’s gloom,
Than in her gray-haired father’s hall
Would she her place resume.
“My child, my daughter, say.
What troubleth thee, I pray;
Come to my breast and there confide.
And wipe thy tears away.”
“Father, it may not be;
Ah, what shall come to me!
Let me embrace thy feet, and then
Cast me off utterly.”
The noon bell’s strident peal
Calls to the royal meal;
Just as Felician goes to meet
His King, but not to kneel.
His King indeed to meet,
But not with him to eat.
A direful vengeance he hath vowed,
His sword gleams as with heat.
“O, Queen Elizabeth!
I come to seek thy death
For my child’s wrong” — her fingers four
He cuts as this he saith;
“For mine, thy children twain,
Louis and Andrew, slain
Shall be!” But then Gyulafi stays
The sword from further stain.
“Quick to the rescue, men;
Cselényi, come!” and then
Felician soon the minions round
Seize and disarm and pen.
“Thy fingers bleed I see,
For naught this shall not be!
What dost them ask, most gracious queen,
For this hurt done to thee?”
“For my first finger there
I ask his daughter fair,
And for the next his knightly son’s
Dread death shall be my care.
“Then for the other two
His son-in-law shall rue
And daughter; in his race’s blood
My hands I will imbrue.”
An evil day draws nigh;
Ill stars gleam in the sky;
Protect our Magyar fatherland
From ill, O God on high!
[Translation by William N. Loew]
- 专辑:Arany-Album
- 歌手:Dalriada
- 歌曲:Zаch Klаra